OBERKOMMANDODERWERMACHT

tudattá sápadt dicsőség

 Akár egy régi szőttesen lépdelnék, belefonva felmenőim minden verejtékcseppje és melléürített magja. Kárvallott örökség, zsugorfóliája mindannak, amit sohasem akartak elfogadni, vagy szembenézni vele. A titkolt szenvedélyek, a betokosodott vágyak bálványa, melyek a szomszédok szemöldökráncain emelkednek és a mély megvetés völgyébe zúgnak.

 Feleim, ha látnátok szemeitekkel mik vagyunk, csak por és halu. Káprázat, mi magunk is. A mocsok és rohadás egy jól sikerült dobása, mely még pár kör erejéig ott tartja bomlottját az asztalnál, hogy annál fájdalmasabb legyen az űr, mikor minden elveszett!

 Sorsom, nem kell hogy a sorsodat kérje, elég ha most egyedül velem foglakozik, s ha teremtő Istennek még van gondja gyermekére, akkor mutasson utat és adjon erőt! Karoljon át hónom alatt, s lépjünk együtt, tiszta lendülettel.

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.